Emlékszel arra a városi legendára, amiben valaki macskát tett a mikróba, hogy megszárítsa a bundáját? Az ehhez hasonló esetek elkerülésére találták ki az építőiparban az alkalmazástechnológiát.

Az építőanyag olyasmi, amit 25-30 évente egyszer vásárolsz, és jó esetben a minőségét komoly gyártói garanciák támasztják alá. Ha valami elromlik, nem olyan minőségű, amilyennek lennie kellene, előfordulhat, hogy a gatyádat is elfűtöd télen annak ellenére, hogy 20 cm szigetelés van a falakon vagy penészedni kezdenek a sarkok a szobában, extrém esetben megroggyan a főfalad.

Igen ám, de egy építőanyag lehet kifogástalan minőségű, mikor kijön a gyárból, és ennek ellenére lehet, hogy mégsem tölti be a funkcióját, miután beépítették – vagy betölti, de nem elég jól.

Nemrég bejelentkezett nálunk egy ember, akinek a házára az EPS-t úgy tették fel, hogy gyakorlatilag befújt alá a szél. (Ha nem tudod, mi az az EPS, katt ide.) A kivitelezőkkel nem nagyon tudott mit kezdeni, eltűntek, ha felvették a telefont, csak hümmögtek, háát, tényleg hűl a lakás? biztos a födém, nem tudják, ők felrakták, ahogy kell, meglátják, mi tehetnek, stb.

Mi alapvetően nem foglalkozunk EPS-sel, mert dryvitozó – festő vállalkozókból sok van, és nem kívánunk velük versenyezni. Hatalmas tiszteletünk minden olyan EPS-sel foglalkozó kollégánknak, aki tisztességesen dolgozik, ők a kivétel, akik erősítik a szabályt.

Az EPS-t úgy kell felrakni, hogy a táblák hátuljára kell rakni ragasztóból pogácsákat meg a négy szélére körbe csíkokat, és mikor fenn van az egész, fel van mindenütt ragasztva, még be is kell dűbelezni. A dűbel tkp egy nagy fémtipli meg egy fémcsavar – vagy beütő szeg kombinációja – magyarul a szigetelést oda is kell csavarozni a falhoz. Ezek az EPS alkalmazástechnológiájának a lényegi elemei.

Nyilván sokkal kevesebb munka csak ragasztópogácsákat tenni a lapokra, és sorban felnyomni szépen őket a homlokzatra, rányomni a hálót, vakolni, festeni és benyújtani a számlát, amíg még meleg az idő. A gyanútlan megrendelő fizet, és télen veszi csak észre, hogy a méregdrága szigetelése vajmi keveset ér.

Azért találták ki és alkották meg az EPS gyártók a maguk alkalmazástechnológiai útmutatóját, hogy megvédjék magukat, és ne nekik kelljen kifizetni a számlát a kivitelezők hanyagsága miatt.

A mi pályánk a befújt üveggyapot hőszigetelés. Elmondjuk, hogy milyen alkalmazástechnológiát tekintünk a magunk számára irányadónak, mi alapján dolgozunk. A Knauf befújható üveggyapotját használjuk.

A zsákokba csomagolt üveggyapotot Belgiumból hozatjuk, ennek két fajtája van, a márkanevük Knauf Supafil Loft és Supafil Cavity. Más és más a szálszerkezetük, más helyeken alkalmazhatóak sikerrel. A Loftot arra találták ki, hogy szabadon fújjuk, pl. fa és gipszkarton födémek felső síkjára, a Cavity üreges szerkezetek kitöltésére való, ilyenek például a szarufaközök (beépített tetőterek ferde falainak a belseje).

A szigeteléseinket mi minden esetben a saját magunk tervezte géppel fújjuk be. A szigetelés a helyszínen nyeri el a végső formáját, az adott felületnek megfelelően, így nincsenek illesztési rések, hézagok, amelyeken szökik a meleg.

Fontos gyártói előírás, hogy melyik anyag melyik alkalmazási területre való, nem fújhatunk bármit bárhova, mert ugyan a Supafil Loftnak olcsóbb köbmétere, de ha megpróbálunk vele egy szarufaközt kitölteni, akkor csak látszólag járunk jól. A hosszabb szálak össze fognak akadni, egymásba gabalyodnak, nem alkalmasak arra, hogy a sarkokat is kitöltsék, és így a végeredmény olyan lesz, mintha semmit nem csináltunk volna.

Ha a megrendelőben meg is fogalmazódik, hogy olcsóbban jönne ki, ha Lofttal fújnánk meg a tetőtérben a ferde falakat, nem megyünk bele olyan kompromisszumba, ami a szigeteléseink minőségét vállalhatatlan szinten befolyásolná rossz irányba.

Odafigyelünk ilyenkor a páratechnikára is (ami külön posztot érdemel, hamarosan!), és alaposan felderítjük, hogy ténylegesen mit is rejtenek az eltakart szerkezetek, amiknek a belsejébe be kell fújnunk a szigetelést. Bár a végeredmény nem lesz szabad szemmel látható, mindig úgy dolgozunk, hogy a szigetelés a szerkezet minden pontján egyenletes tömörségű legyen. Kitaláltunk például a saját fejlesztésű befújó egységünkhöz egy speciális sarokfújó fejet, ami biztosítja, hogy a legtávolibb pontokra is bejusson az anyag.

Másik fontos gyártói előírás, hogy milyen testsűrűséget kell elérnie a szigetelésnek befújás után. (A testsűrűség a szigetelőanyagok egyik jellemzője, azt jelenti, hogy egy köbméternyi anyag milyen nehéz, hány kilót nyom.) A gyártó által előírt minimális testsűrűség Supafil Loft esetében 12 kg/m3, Supafil Cavitynél 30 kg/m3.

Mi ennél minden esetben több anyagot fújunk be, szabadon fújva 15 kg-t köbméterenként, vagy ennél is többet, üreges, eltakart szerkezetekbe pedig 35 kg-t köbméterenként.

Ez azért van, mert úgy ítéljük meg, hogy ennyi kell ahhoz, hogy a szigeteléseink ülepedése később a szabványban leírt kategóriák közül a legjobb legyen. Ezeket az ülepedési értékeket 25 éves időtávra adják meg: szabadon fújt szigetelések esetében az ülepedésnek 1 és 5 % között kell maradni (tehát a födém tetejére ma szabadon befújt, 10 cm vastag üveggyapot réteg 25 év múlva 1-5 mm-rel lesz vékonyabb). A szarufaközökbe fújt szigetelés esetében ezek az értékek még alacsonyabbak: az ülepedésnek 1 % alatt kell maradni, tehát egy 10 cm vastag befújt üveggyapot réteg 25 év alatt összesen 1 milliméternél kevesebbet ülepedhet – ami gyakorlatilag már nem mérhető érték.

Nemcsak szigetelésnél, minden építőipari munka esetében érdemes az alkalmazástechnológiai előírásokkal tisztában lenni, akár szakember (műszaki ellenőr, független szakmérnök) bevonásával, rákérdezni a kivitelezőnél, hogy milyen minőségbiztosítási elveket követ és következetesen figyelni az építkezés idején, hogy azok tényleg érvényesülnek-e.

Várjuk a témával kapcsolatos kérdéseiteket.